A lapostetők fogalmának a tető héjalásából származtatott definicója. A lapostetők túlnyomó többségének a lejtése általában nem haladja meg a 4°-ot (7%-ot)
Egyhéjú lapostetők esetén a fűtött helyiségeket a külső tértől csak egy héj választja el, míg a kéthéjú lapostetők esetében a fűtött belső teret határoló szerkezet és a felső héj között még egy hideg, átszellőztetett légtér helyezkedik el.
Egyenes rétegrendű lapostető: A legegyszerűbb lapostető az egyenes rétegrendű, egyhéjú melegtető, melyeknél a rétegek általában ragasztással, hegesztéssel, mechanikai rögzítéssel kapcsolódnak az aljzathoz. Ha a bitumenes lemezek bedolgozása lángolvasztással történik, akkor az első réteget foltonként (az illesztéseknél mindig teljes felületi ragasztással) készítjük. Mechanikus rögzítés esetén az első réteg átfedéseit lángolvasztással össze kell hegeszteni. A második réteg rögzítése teljes felületen lángolvasztással ragasztva történik. Az attika és szegélyezés megoldásai, valamint a különböző csomópontok a szakmai alapelvek szerint legyenek kialakítva. Az összefolyó beépítése a legnagyobb körültekintést igényli.
Fordított rétegsorrendű tetőkről (egyszerűbben: fordított tetőkről) beszélünk, ha a csapadékvíz elleni szigetelés és a hőszigetelés sorrendje felcserélődik. Ez esetben a vízszigetelés kerül védettebb helyzetbe és a hőszigetelés leterhelése szükséges szélszívás és felúszás ellen.